A natúr bor mostanában mindenhol felbukkan – borbárok itallapján, Instagram-történetekben, baráti vacsorákon. De mi rejlik valójában a szó mögött? Mitől lesz egy bor natúr? Nézzük meg, minden felhajtás nélkül.

A rövid válasz: minél kevesebb beavatkozás

A natúr bor alapfilozófiája egyszerű: semmit hozzá, semmit el. A cél, hogy a bor a szőlő, a talaj és az évjárat őszinte lenyomata legyen – ne pedig a pincészet technológiai tudásának végterméke. A natúr borász nem „megcsinálja” a bort, hanem hagyja megszületni.

A szőlőtől a palackig – mi történik (és mi nem)?

A szőlőben kezdődik. A natúr bor mindig organikus vagy biodinamikus gazdálkodásból származó, jellemzően kézzel szüretelt szőlőből készül. Nincs műtrágya, nincs gyomirtó, nincs rovarölő vegyszer – egészséges tőke, élő talaj.

Spontán erjedés. A must nem laboratóriumban tenyésztett élesztővel indul be, hanem a szőlő héján és a pince levegőjében természetesen jelen lévő vadélesztőkkel. Ez adja a natúr borok egyedi, kiszámíthatatlan karakterét.

Nincs adalék. Se savazás, se cukrozás, se színezés, se enzimek, se hozzáadott tanninok. A tömegborászatban használt több tucat engedélyezett adalékanyag közül a natúr borban gyakorlatilag egy sem szerepel.

Minimális vagy nulla kén. A hozzáadott kén (szulfit) mennyisége a natúr boroknál a lehető legkevesebb – sok esetben nulla. Ezért is „élőbb” és érzékenyebb ez a borstílus.

Szűretlen, derítetlen. Épp ezért lehet egy natúr bor kicsit zavaros vagy üledékes a pohárban. Ez nem hiba – ez az élő bor természetes állapota.

Akkor a natúr = bio?

Nem teljesen. A bio és a biodinamikus elsősorban a szőlőtermesztésre vonatkozik (mit tesznek – vagy nem tesznek – a szőlőben). A natúr ennél tovább megy: a pincében történő beavatkozást is a minimumra szorítja. Minden natúr bor mögött általában bio szemlélet áll, de nem minden bio bor natúr.

Egy fontos árnyalat

A „natúr” borra nincs egységes, kőbe vésett jogi definíció – ez inkább szemlélet és bizalom kérdése. Épp ezért számít annyira, hogy ki áll a palack mögött. A natúr bor mindig egy emberről, egy döntésről, egy helyről szól.

Miért szeretjük?

Mert őszinte. Mert él. Mert minden palack más – ahogy minden évjárat, minden pince és minden borász is más. A natúr bor nem tökéletességre törekszik, hanem karakterre és igazságra.

Natural wine. Unfiltered people.

Stay curious, stay open, and keep tasting life.

A natúr bor számomra nem egy kategória, nem egy trend, és nem is egy újabb címke a palackon.

A natúr bor nekem egy érzés. Egy pillanat, amikor a bor nem akar több lenni annál, ami: tiszta, őszinte, természetes.

Amikor először találkoztam natúr borokkal, nem a szakmai definíció érdekelt. Nem az, hogy mennyi beavatkozás történik a pincében, vagy hogy milyen eljárások maradnak el. Engem az ragadott meg, hogy ezek a borok élnek. Van bennük valami vibrálás, valami nyers szépség, amit nem lehet manipulálni.

A natúr bor számomra olyan, mint amikor valaki nem akar megfelelni — egyszerűen csak önmaga.

A natúr bor az őszinteség íze

A natúr borban azt szeretem, hogy nem akar „tökéletes” lenni. Nem akar minden évben ugyanúgy ízleni. Nem akar simulékony lenni.

A natúr bor vállalja a saját karakterét:

• a talajét,
• az évjáratét,
• az időjáratét,
• a borász kezének nyomát.

Ez az őszinteség az, ami miatt a natúr bor számomra sokkal több, mint ital.

Ez egy találkozás. Egy beszélgetés a borral, a termőhellyel, a borásszal — és végső soron önmagammal is.

A natúr bor a szabadság terepe

A natúr bor számomra szabadság.

Szabadság a borásznak, hogy ne kelljen beleférnie a „piaci elvárásokba.”

Szabadság a fogyasztónak, hogy ne kelljen értenie a szakzsargont.

Szabadság nekem, hogy azt mondjam:

„Ez a bor most pont olyan, amilyennek lennie kell.”

A natúr bor nem akar mindenkit meggyőzni.

Nem akar minden pohárban ugyanaz lenni.

És pont ettől szerethető.

A natúr bor a jelen pillanat

A natúr bor számomra a lassítás művészete.

Amikor natúr bort töltök, mindig megállok egy pillanatra.

Megnézem a színét, érzem az illatát, és hagyom, hogy történjen valami.

A natúr bor nem siet.

Nem akar azonnal megfejthető lenni.

Időt kér — és cserébe ad valamit, amit a világ egyre ritkábban: jelenlétet.

Miért fontos ez nekem a BYTHEWAY-ben?

A BYTHEWAY WINE CULT számomra nem csak egy márka, hanem egy gondolat: hogy a bor lehet egyszerre modern, letisztult, városi — és közben mélyen természetes.

A natúr bor számomra a BYTHEWAY lelke.

Az a fajta bor, ami nem akar „boros polcokon” versenyezni, hanem inkább történeteket mesél.

A saját történetét.

Az én történetemet.

A mi történetünket.

A natúr bor számomra: tisztaság, szabadság, jelenlét

Ha egy mondatban kellene megfogalmaznom:

A natúr bor számomra az a bor, ami nem akar több lenni annál, ami — és pont ettől lesz minden kortyban több.

Ezért szeretem.

Ezért dolgozom vele.

Ezért építem a BY THE WAY-t.

Miért éri meg borklubtagnak lenni?

Van ebben valami megmagyarázhatatlanul jó érzés: havonta egyszer becsönget a futár, te meg kibontasz egy dobozt, amiben olyan bor lapul, amit még sosem kóstoltál. Nem véletlen, hogy az elmúlt években szerte a világon egymás után nyílnak a borklubok — és a bytheway_wine-nál is pontosan ezért hiszünk benne, hogy ez a jövő útja.

Miért éri meg borklubtagnak lenni?

Valljuk be, a legtöbbünk ugyanazt várja el egy jó bortól: legyen finom, és ne kelljen fél órát bambulni a polc előtt, mert fogalmunk sincs, mit tegyünk a kosárba. Egy jó borklub pont ezt oldja meg helyettünk.

• Nem kell találgatni. Van, aki ért hozzá, és helyetted válogatja ki a legjobb tételeket.
• Havi meglepetés. Olyan borokat kóstolsz meg, amikhez a boltban sosem nyúltál volna.
• Kedvezmények, extrák. A legtöbb tagság ingyenes kiszállítást, tagi árakat, néha egy-egy exkluzív kóstolót is hoz.
• Közösség. Egy borklub nem pusztán üvegekről szól — hanem olyan emberekről, akik ugyanúgy imádják felfedezni, mi van a pohárban.

Mennyi mindent tanulhatsz közben a borokról?

Rengeteget — és talán épp ez a legjobb az egészben. A borklubtagság gyakorlatilag egy folyamatos, élvezetes borkurzus, csak nem az iskolapadban, hanem a saját konyhaasztalodnál ülöd végig.

Idővel megérzed, mitől más egy natúr bor íze, mint egy hagyományos technológiával készülté. Rájössz, hogy a talaj, az évjárat vagy épp a hordó típusa mennyire alakítja a végeredményt. Egy idő után már nem csak azt mondod: „de finom!” — hanem azt is tudod, miért. Felismered a jellegzetes szőlőfajtákat, a különböző borvidékek stílusjegyeit, és azt is megérted, egy adott bor miért passzol pont ahhoz, amit aznap főztél.

A legtöbb klub emellett kóstolójegyzetet, borászsztorit és párosítási ötleteket is csomagol minden dobozba — szóval a tanulás szinte magától megy, miközben csak élvezed a pillanatot.

Van natúrbor-klub a világban? És hogy néznek ki?

Van bizony, méghozzá jó pár. A natúrbor az elmúlt évtizedben a semmiből vált igazi globális trenddé. Európában amúgy is sokkal beágyazottabb szokás, mint mondjuk az Egyesült Államokban, mára azonban világszerte kialakultak azok a klubok, amelyek kizárólag erre a stílusra szakosodtak.

Íme pár példa arra, hogy néz ez ki élesben:

• Egy tipikus natúrbor-klub szűretlen, derítetlen borokat küld, amik vad, természetes élesztőkkel, spontán módon erjednek — a legtöbb havi dobozban ott lapul legalább egy narancsbor is a vörös, fehér, rozé és pezsgő mellett.
• Vannak klubok, amelyek kifejezetten kezdőknek és rutinos borrajongóknak egyaránt válogatnak biodinamikus, szezonális borokat apró, családi gazdaságoktól a világ minden pontjáról — sokszor olyan ritka szőlőfajtákkal, amikről addig valószínűleg nem is hallottál.
• A legszigorúbb klubok minden egyes palackot laborban is bevizsgáltatnak: csak organikus vagy biodinamikus termesztésű, hozzáadott cukor és adalékanyag nélküli, alacsony alkoholtartalmú borok kerülhetnek be a válogatásba — ez a natúrbor-világ csúcsa a tisztaság terén.
• A haladóbb csomagok azoknak szólnak, akik már pár éve isszák a natúrbort, és szeretnének új ízeket, borvidékeket, szőlőfajtákat felfedezni, méghozzá anélkül, hogy a bankszámlájuk sínylené meg.

Ami közös bennük: apró termelők, minimális beavatkozás, és egy jó sztori szinte minden palack mögött.

Join the cult

A borklubtagság igazából nem is vásárlás — sokkal inkább egy szemléletmód kérdése. Azoké, akik nem érik be a polcon sorakozó megszokott márkákkal, hanem tudni akarják, mi van azon túl. Akik szeretik, ha egy pohár bor mögött ott van a borász arca, az a domboldal, ahol a szőlő termett, és az a történet, ami idáig vezetett.

A bytheway_wine klub pontosan ezt az élményt hozza el hozzád — havonta egy doboznyi felfedezést, tanulást és jó társaságot. Nem kell hozzá szakértelem, csak egy adag kíváncsiság.

Na, benne vagy?
https://bytheway.hu/hu/natural-wine-faq-everything-youve-been-afraid-to-ask/

Kinyitottál egy natúrbort, és valahogy… furán nézett ki. Zavaros. Egy kis üledék az alján. Talán még az illata is funky volt egy kicsit. Mielőtt kiöntenéd a lefolyóba, vegyél egy levegőt — ez nem hiba. Pont ez a lényeg.

A BTW Wine-nál folyton kapjuk ezeket a kérdéseket olyanoktól, akik először próbálnak natúrbort. Tisztázzuk hát a dolgokat, poharanként.

Miért zavaros a borom, és miért van benne üledék?

A konvencionális bor derítésen és szűrésen megy át — ezek kiveszik a fehérjéket, a tanninokat és az elhalt élesztősejteket, hogy kristálytiszta valamit kapj. A natúrbor mindezt kihagyja.

A Kolónia 52-nél például a bor öreg hordókban pihen a seprőjén, és gravitációval palackozzák, derítés és szűrés nélkül. Amit látsz, az egyszerűen a bor a legnyersebb formájában — pont úgy, ahogy aznap kinézett, amikor befejezte az erjedést. Egy kis homály vagy vékony üledékréteg a palack alján teljesen normális. Ha a textúra nem a kedvenced, állítsd a palackot függőlegesen egy napra bontás előtt, majd tölts óvatosan, és hagyd az utolsó ujjnyit a palackban.

Hogyan tároljam, és meddig áll el bontás után?

A natúrbort ugyanúgy tárold, mint bármelyik bort: fektetve (parafa dugós palacknál), közvetlen fénytől és hőtől távol, lehetőleg hűvös, stabil helyen — pincében, borhűtőben, vagy egyszerűen a lakás leghűvösebb sarkában.

Mivel a natúrborokban kevés vagy semennyi hozzáadott kén nincs, bontás után érzékenyebbek az oxidációra. A legtöbb fehér és könnyebb vörös 1–2 napon belül a legjobb, hűtőben, dugóval vagy visszanyomott parafával. A testesebb natúr vörösök néha 2–3 napig is bírják. A tanácsunk: azt vedd meg, amit tényleg hamar megiszol — és ha marad, használd a konyhában: a natúrbor remek adalék szószba vagy páchoz.

Hűtve vagy szobahőmérsékleten kínáljam?

Szinte mindig hűtsd — még a vörösöket is. A natúrborok általában könnyebbek, frissebbek és élénkebbek a konvencionális palackoknál, és egy enyhe hűtés kiemeli ezt a fényességet, miközben megszelídíti az esetleges funky jegyeket.

• Fehérek és narancsborok: 8–10 °C, egyenesen a hűtőből
• Könnyű natúr vörösök: 12–14 °C — kb. 15–20 perc hűtő tálalás előtt
• Testesebb vörösök: kicsit melegebben, 14–16 °C körül

Ha bizonytalan vagy, tálald hidegebben, mint gondolnád. A pohárban mindig felmelegedhet — de egy túl meleg palackot nem tudsz ugyanolyanra visszahűteni.

Van benne szulfit vagy más allergén?

A legtöbb natúrbor tartalmaz valamennyi szulfitot — kén-dioxid természetes úton is keletkezik az erjedés során, hozzáadás nélkül is. A natúrbort az különbözteti meg, hogy utólag keveset vagy semmit nem adnak hozzá. Minden termékoldalon feltüntetjük a szulfit- és allergén-információkat, így mindig pontosan tudod, mi van — és mi nincs — a poharadban.

Ha érzékeny vagy a szulfitokra, a natúrbor gyakran könnyebben iható, mint a konvencionális, éppen mert a szulfitszintek jellemzően jóval alacsonyabbak. De az „alacsonyabb” nem „nulla” — diagnosztizált allergia vagy érzékenység esetén vásárlás előtt mindig nézd meg a címkét.

Mennyi idő a szállítás, és hogyan csomagoljátok a törékeny palackokat?

A borosüveg törékeny, és rosszul szállítani remek módja annak, hogy tönkretegyük valakinek az estéjét. Ezért minden rendelés védő, párnázott borcsomagolásban megy, amit törés és hőmérséklet-sokk ellen terveztek. A szállítási idők és a futár-részletek a Szállítás oldalon vannak — ott találod a legfrissebb becsléseket.

Miért kérdezitek, hogy elmúltam-e 18, és hogyan ellenőrzitek?

Az alkohol értékesítése törvényileg nagykorúakhoz kötött, és mi ezt komolyan vesszük — nem kipipálandó rubrikaként, hanem valódi felelősségként. Ezért találkozol korkapuval, mielőtt egyáltalán böngésznéd az oldalt. A pénztárnál és a kézbesítésnél a futár is kérhet személyazonosítást a korhatáros terméknél, a helyi szabályozástól függően. Ha ajándékba rendelsz, gondoskodj róla, hogy nagykorú vegye át és írja alá a csomagot.

Van kérdésed, amit nem fedtünk le? Írd meg kommentben, vagy keress minket közvetlenül — inkább elmagyarázzuk a funky üledéket, mint hogy kételkedj egy tökéletesen jó palackban.

This isn’t a wine shop. It’s a lifestyle interruption.

Augusztus közepe van. A Balaton még meleg, a paradicsom még obszcén, és valahol Somlón egy fickó cukorfokot mér, miközben úgy tesz, mintha nem a szüreten járna már az esze. Ez az az ablak. Nem a nyár eleje, nem a vége — a középső rész, amikor minden érett, és még senki nem siet. Nem fog sokáig tartani.

Íme, miért számít a nyári natúrbor annak, ami a poharadban van — és miért a következő pár hét a pillanat, hogy megkóstold.

A natúrbor pontosan erre az időjárásra készült

A minimál-beavatkozású bor nem egy sötét teremben ülő zsűrit akar lenyűgözni. Semmi vastag fahordó, semmi manipuláció, hogy „nagy” legyen. A legtöbbje hidegen akar lenni, kicsit zavarosan, és elfogyni, mielőtt a jég elolvad a vödörben. Pét-nat barackkal. Héjon erjesztett fehérek, amik úgy ízlenek, mintha a gyümölcsöstál mellett nőttek volna fel. Hűthető vörösök, amiket levihetsz a tóhoz anélkül, hogy bűnözőnek éreznéd magad. A nyár nem egy évszak, amit ez a bor eltűr — hanem az, amire készült.

A borászok, akikkel dolgozunk, nem a kivonatolást és az alkoholt hajtják. Az évet hajtják, amijük épp volt — a tényleges időjárást, a tényleges szőlőt, kozmetikai javítások nélkül. Ha a minimál-beavatkozású megközelítés rövid verziójára vagy kíváncsi: kevesebb adalék, vad erjesztés, minimális szűrés. Igyál meg egyet most, és 2026-ot iszod — nem valakinek az elképzelését arról, milyennek kellene a bornak mindig lennie.

Miért pont most kóstolj natúrbort

Három ok, egyik sem marketingduma:

A mostani tételek pont erre a hőségre készültek. A pét-natok és a könnyű héjon erjesztettek nem valami jobbá érnek — valami mássá. A frissesség, amitől egy forró estén működnek, az első dolog, ami elmegy.

A borászaink pár száz kartont palackoznak, nem pár ezret. Kolónia, Sziegl, Turay, Wetzer — ezek nem gyárak. Ha egy bor elfogyott, addig nincs, amíg a jövő évi szüret együttműködni nem hajlandó. Ami most a polcon van, az nem állandó állapot.

Jön a szüret, és az mindent átír. Szeptember elsejével a listánk minden borásza eltűnik a szőlőben. Az új évjárat előrébb való, mint a hívásaink megválaszolása — pontosan így is van rendjén. A borok, amiket most kóstolnál, ennek a nyárnak az utolsó szavai, mielőtt mindenki továbblép a következőre.

A lépés

Nem kell hozzá pince, dekanter, se vélemény a biodinamikus holdciklusokról. Kell egy hideg bor, egy nyitó, és nagyjából húsz percnyi maradék napfény. Ennyi az egész rituálé.

Fogj valami zavarosat. Fogj valamit, amit nem tudsz kiejteni. Idd meg túl gyorsan, szándékosan, amíg még ilyen meleg van odakint.

Ez a nyári natúrbor melletti érv: kóstold most, vagy majd az ősz elmeséli, miről maradtál le.

IRÁNY A BOLT →

Minden feltörekvő borkategória életében van egy pillanat, amikor eldől, melyik marad meg tartós szegmensként — és ki írja a szabályait. A natúrbornál ez a pillanat most van. A kérdés, amit újra és újra felteszek magamnak, nem az, hogy van-e jövője a kategóriának, hanem hogy Magyarországnak lesz-e helye benne.
A számok ezt igazolják: a globális natúrbor-piac 2025-ben már 2,8 milliárd dollárt ért, és az előrejelzések szerint évi nagyjából 9 százalékkal nő tovább — ez nem egy kifutó trend görbéje, hanem egy érő kategóriáé. Amit tizenöt éve párizsi és koppenhágai szubkultúraként ismertünk, ma ott van a világ vezető éttermeinek borlapjain, a skandináv állami alkoholmonopóliumok beszerzési listáin és a sommelier-képzések tananyagában.
A térképet most rajzolják — és néhány ország már bejelölte magát
A borvilágban az országok és kategóriák összekapcsolódása évtizedekre szól. Georgia, Ausztria, Szlovénia és Csehország már beásta magát a natúr kategória élvonalába — mindegyik saját identitással, saját történettel. Magyarországnak minden adottsága megvan, hogy melléjük álljon: vulkanikus talajok, autochton szőlőfajták, élő kispincés hagyomány, és egy termelői bázis, amely már bizonyított. Ez nem felzárkózás. Ez egy hely elfoglalása, ami — meggyőződésem szerint — jog szerint a miénk.

Három hiányzó láncszem — és mit tanulhatunk azoktól, akik már megoldották

Ami hiányzik, az a darabokat összekötő közös rendszer.
Fogalmi zavar a fogyasztók fejében. A natúr, bio, organikus és „low intervention” kifejezések összemosódnak, és garancia híján egyetlen „álnatúr” palackozás az egész kategória hírnevét rombolhatja. Franciaország erre a „Vin Méthode Nature” védjeggyel felelt: egyetlen felismerhető logó a palackon, mögötte certifikált organikus szőlő, kézi szüret és rögzített kénhatár. Olaszországban a VinNatur egyesület nem marketingállításokkal, hanem évenkénti független laborvizsgálattal ad biztosítékot. Egy magyar „Hungarian Natural” védjegy — a meglévő jogi definícióra építve — ugyanezt megtehetné itthon.
Szűk, szubkulturális hazai piac. Koppenhágában az éttermek — a noma és az új skandináv hullám — húzták fel a kategóriát a bisztrókba és boltokba. Tokióban a natúrbor az izakayák mindennapi itala lett, alacsony belépési küszöbbel. Barcelona egyetlen esemény, a Vella Terra vásár köré épített natúrboros desztinációt. Georgia nemzeti büszkeségként kommunikálja a qvevri borait — és ez nálunk különösen jól működhetne, hiszen a natúrbor itt valójában nem új: a magyar kispincés kultúra és paraszti borkészítés modern folytatása.
Széttagolt termelői bázis. A magyar pincészetek 83 százaléka 3,5 hektárnál kisebb területen gazdálkodik — egyenként túl kicsik ahhoz, hogy nemzetközi vásári jelenlétet finanszírozzanak vagy importőri kapcsolatokat építsenek. Pedig a specializált vásárok, mint a RAW Wine (London, Berlin, New York, Tokió), pont az ilyen kicsi, karakteres termelőket keresik — és országonként csoportosítva teljesítenek a legjobban. Egy központilag szervezett, közös „Hungarian Natural” stand, piaconként egy jól megválasztott specialista importőr, és közös konszignációs logisztika egyetlen kulcspiacon (Koppenhága vagy Berlin) — mind bevált, adaptálható modell.

Miért most?

A lehetőség ablaka három fronton záródik fokozatosan. A kulcsimportőrök portfóliói és a monopóliumok listahelyei végesek — amit idén elvisz egy szlovén vagy cseh termelő, azt jövőre magyar termelőnek nehezebb megszerezni. A natúrbor definíciójáról szóló nemzetközi vita előbb-utóbb nyugvópontra jut, és Magyarországnak a kész jogi definícióval már most előnye van — kár lenne kihasználatlanul hagyni. A mai 25–40 éves fogyasztók pedig épp most formálják borivó identitásukat: ha a magyar natúrbor nem része ennek a formálódásnak, később már kialakult preferenciákkal szemben kell versenyeznünk.
A védjegy és charta kidolgozása, egy első közös nemzetközi vásári megjelenés, egy HoReCa-edukációs program elindítása — mindegyik tizenkét hónapon belül meghozható döntés, és mindegyik a töredékébe kerül annak, amibe a lemaradás behozása kerülne öt év múlva.
Öt év múlva nem az lesz a kérdés, hogy a natúrbor tartós kategória-e. Hanem az, hogy Magyarország az elsők között építette-e fel a saját hiteles, nemzetközileg elismert natúrbor-kategóriáját — vagy a partvonalról nézte, ahogy mások legjobb gyakorlatai lejátszódnak. Hiszem, hogy az elsők között lehetünk, és ennek a döntésnek az ablaka most van nyitva.
Ha egyetértesz ezzel az iránnyal — vagy beszélgetnél arról, hogyan indítható el a védjegy és az edukációs program —, keress minket.

Mi a BTW? Natúrbor, emberek által készítve

Ha valaha eltűnődtél azon, mitől más egy magyar natúrbor, mint bármi más a polcon, az őszinte válasz: nem is igazán a palackról szól. Arról szól, ki áll mögötte. Íme, mi a BTW — és miért a készítő az, akit mindig előbb megismersz, nem magát a bort.

Mi a BTW

Egy borkapcsolat, amit tényleg megéri ápolni.

Nem egy címke, amiben vakon kell bíznod, nem egy polc, amiről véletlenszerűen választasz. Egy palackkal zársz, amiről tudsz mesélni, és egy történettel, amit büszkén osztasz meg bárkivel.

Natúrbor. Minimális beavatkozás, nulla rövidítés, kézzel készítve apró magyar pincékben — bor, ami úgy ízlik, mint ahonnan való, nem úgy, mint egy táblázat.

Unfiltered people — szűretlen emberek. Közvetlen kapcsolat magukkal a borászokkal, így annak, amit iszol, van neve, arca és oka.

A kultusz. Egy közösség, amelyik nem veszi túl komolyan a bort ahhoz, hogy rendesen élvezni tudja — kóstolók, „ismerd meg a borászt” esték, és egy hely, ahova tartozol, nem csak ahol vásárolsz.

Ismerd meg a borászt: Koncz Réka

Ez a második pillér — a szűretlen emberek — legkönnyebben egy termelőn keresztül érthető meg: Koncz Rékán, aki jelenlegi kínálatunk egyik natúrboros borásza.

Egy szőlő, amire senki más nem figyelt

Réka története nem egy híres dűlőn indul. Egy olyan helyeken kezdődő kíváncsiságból, amikre senki más nem figyelt — szétszórt, félig elhagyott parcellákon Északkelet-Magyarország eldugott dombjain, amik ritka helyi fajtákat és senki által le nem írt emlékeket őriztek.

Ő mégis elment megnézni. Amit talált, minden munkájának alapja lett: hagyaték szőlőtőkék vulkanikus talajon, kézzel művelve, organikusan gazdálkodva, a föld saját ritmusa szerint, nem egy recept alapján.

Egy pince, ami a visszafogottságra épül

A pincében tudatosan visszalép — spontán erjesztések, hosszú héjonérlelés, semleges edények, semmi korrigálás, semmi kicsiszolás.

Az eredmény egy ujjlenyomatszerű bor. Riolit, dácit, tufa — Zemplén vulkanikus triója — egy karakteres tisztaságban jelenik meg, amit tőkéről tőkére, palackról palackra érzel. Réka egy apró, 3 hektáros birtokot úgy művel, mintha személyes jegyzeteket írna a szőlőből, és mindegyik megismételhetetlen.

Próbáld ki, ha szereted

Az ásványos fehéreket, a visszafogott aromákat, a végiggondolt, sosem hangoskodó borászatot.

Fedezd fel Koncz Réka borait →

Ez az, amit a „szűretlen emberek” a gyakorlatban jelent — nem egy szlogen, hanem egy zempléni szőlő, rajta valakinek a nevével. Ismerd meg a többi borászunkat, vagy nézd meg az aktuális kínálatot.

Van egy titok, amit a borvilág még nem kapott fel teljesen: Budapest csendben Európa egyik legjobb natúrboros városává válik. Nem Michelin-csillagos, suttogós kóstolótermes értelemben — hanem úgy, hogy besétálhatsz egy bárba egy kedden, ihatsz valamit, amit egy fickó a somlói garázsában készített, és kevesebbet fizetsz érte, mint Párizsban egy közepes Aperol Spritzért.

Mi online árulunk natúrbort. Nyilván örülnénk, ha tőlünk vennél. De abban is hiszünk, hogy senki nem lép be egy kultuszba, amíg meg nem kóstolta az itókát. Íme tehát, hol igyál natúrbort Budapesten — póz nélkül, kóstolójegyzet-színház nélkül, csak jó helyek, jó palackokkal.

Cabrio — a csendes menő

A Kamermayer Károly téren, Pest belvárosának egyik legnyugodtabb kis terén megbújó Cabrio az, ami akkor történik, amikor egy natúros bár úgy dönt, nem lesz elviselhetetlen tőle. Tompa fények, kistányérok, amiknek tényleg íze van, és egy lista, ami átszeli Európát, miközben helyet hagy a számító magyar termelőknek. Gyere tavasszal vagy nyáron, ülj ki a teraszra, rendelj valami zavarosat, és nézd, ahogy a város két órára elfelejti, hogy létezel.

Menj, ha: azt akarod, hogy az első natúrboros élményed jó randinak tűnjön, ne előadásnak.

Marlou — az úttörő

Az Opera mögött bujkáló Marlou azóta viszi a natúrbor zászlaját Budapesten, mióta ez még nem volt szcéna. Kicsi, intim, és a — magyar és nemzetközi — válogatást olyan ember állítja össze, akit őszintén érdekel, hogy jó estéd legyen-e. Igen, a drágább oldalon van. Ennyibe kerül, ha valaki korán van igaza.

Menj, ha: úgy akarod végigkóstolni a modern magyar borászatot, hogy valaki minden palack mögé odateszi a történetet — anélkül, hogy hülyének érezd magad, amiért nem ismerted.

VinoPiano — a mélyvíz

A kilencedik kerületben, romkocsma-territóriumon a VinoPiano natúr, bio és biodinamikus borokat tölt kis magyar pincészetektől, és rendszeresen tart kóstolókat, ahová a borászok tényleg el is jönnek. Kis adagok is kérhetők, vagyis öt obskúrus termelőn is végigkóstolhatod magad, mielőtt elköteleződsz egy pohár mellett. Itt a kíváncsiság jutalmat kap.

Menj, ha: az a típus vagy, aki elolvassa a hátsó címkét. Vagy azzá akarsz válni.

Palack — a budai előőrs

Ezen a listán majdnem minden a pesti oldalon van, mert ott él a szcéna. A Palack a Bartók Béla úton a kivétel — szomszédsági borbár Budán, a város egyik legalulértékeltebb kulturális sávjában. Kevesebb turista, több helyi, és stabil rotációban a kistermelői palackok.

Menj, ha: ott akarsz inni, ahol Budapest tényleg él, nem ahol szerepel.

Circo Pizza — a joker

Pizzázó, bár és borbolt egyben, olyan natúrboros listával, aminek semmi keresnivalója nem lenne ilyen jónak lenni egy fatüzelésű kemence mellett. A natúrbor akkor működik a legjobban, ha senki nem kezeli szentségként — és semmi nem kevésbé szentség, mint kézzel enni egy pizzát, pét-nattal.

Menj, ha: szerinted a borkultúra csúcsa az volt, amikor valaki először mondta: „hozd, ami épp nyitva van”.

Ittál. És most?

Itt a rész, ahol őszinték vagyunk a motivációnkat illetően: ezen a listán minden bár olyasmit csinál, amit imádunk — valódi, minimál-beavatkozású bort tesz emberek elé, sommelier-színház nélkül. Menj. Igyál. Kérdezz. Találd meg a palackot, ami átrendez valamit a fejedben.

És amikor hazaérsz, és azt a palackot — vagy a furcsább unokatestvéreit — a saját asztalodon akarod, arra vagyunk mi. Közvetlenül dolgozunk kis magyar termelőkkel, akik egyszerre pár száz palackot készítenek, és házhoz visszük.

A bárok a kapu.

Mi vagyunk a szokás.

nem kell sommelier-nek lenned, se gyűjtögetőnek, se olyannak, aki komoly arccal mondja, hogy „nedves kő jegyeit érzem”, hogy élvezd a natúrbort. csak kíváncsiság kell, egy pohár, és talán egy hűtő, ami nem maradékokkal van tele.

a natúrbornak vad, funky, kiszámíthatatlan híre van — és néha tényleg az. de itt a titok, amit senki nem mond el a kezdőknek: nem kell a fura cuccal kezdened. vannak natúrborok, amik fényesek, tiszták, frissítőek, és olyan könnyen ihatóak, hogy elfelejted, hogy valaha hezitáltál.

ez a terepkalauzod azokhoz a palackokhoz, amik nem ijesztenek el — amiktől azt mondod: „ja, oké, ezt már értem.”

friss, ropogós natúr fehérek

kezdjük a legbarátságosabb kategóriával. a friss natúr fehérek a natúr világ „nyugi, nem harapok” borai. tiszták, citrusosak, frissítőek — az a fajta palack, amit bárkinek tölthetsz anélkül, hogy magyarázkodnod kellene, mi történik a pohárban.

milyen az íze: citromhéj, zöldalma, fehér virágok, és talán egy kis sós szellő, ha a dűlő víz közelében van.

miért szeretik a kezdők:

• semmi funk
• semmi zavarosság (általában)
• semmi meglepetés
• csak tiszta, őszinte gyümölcs

ezek a borok bizonyítják, hogy a natúr nem jelent káoszt. tökéletes belépőpont bárkinek, aki csak belemártaná a lábujját a mozgalomba, mielőtt fejest ugrik a héjon áztatásba és a kombucha-vibe-okba.

kezdőpalack: PAP Wines – Gepid. fényes, lédús és veszélyesen iható. az a fajta bor, amitől ráírsz egy barátodra: „oké, a natúrbor tényleg jó.”

pet-nat (avagy a bulis)

a pet-nat a pezsgő laza unokatestvére — aki hívatlanul állít be, hoz nasit, és valahogy ő lesz a buli lelke.

mi ez: természetesen habzó bor, amit még az erjedés vége előtt palackoznak, így marad benne egy kis buborék és egy csomó személyiség.

milyen az íze: friss gyümölcs, puha buborékok, néha kicsit zavaros, mindig játékos.

miért szeretik a kezdők:

• alacsony alkohol
• frissítő
• laza
• ünnepnek érződik egy random kedden is

ha a proseccónak és a kombuchának jól nevelt gyereke lenne, az lenne a pet-nat. a tökéletes „nem tudtam, mit hozzak, úgyhogy buborékot hoztam” palack.

könnyű, hűthető vörösök

ez az a kategória, ami megtéríti a vörösbor-szkeptikusokat. a hűthető vörösök lédúsak, fényesek és alacsony tanninúak — nagyjából az ellentéte a nehéz, fahordós vörösöknek, amiket a nagybátyád iszik karácsonykor.

milyen az íze: roppanós bogyók, meggy, gránátalma, fűszernövények, egy kis fűszer.

miért szeretik a kezdők:

• enyhén hűtve tálalod
• semmi szájszárító tannin
• frissítő és ételbarát
• tökéletes nyárra, piknikre és a „vöröset akarok, de nem vöröset” pillanatokra

ezek a borok a kapu ahhoz, hogy megértsd, mennyire élő tud lenni egy natúr vörös. viccesek, rugalmasak, és szinte lehetetlen elrontani őket.

szelíd narancsborok

a narancsbornak nem kell intenzívnek lennie. nem a tanninos, tea-szerű nehézsúlyúakkal kell kezdened. kezdd valami puhával, barackossal, enyhén fogóssal — az a fajta narancsbor, ami suttog, nem kiabál.

milyen az íze: sárgabarack, citrushéj, kamilla, egy kis textúra, egy kis attitűd.

miért szeretik a kezdők:

• mások, de nem furák
• mindenhez passzolnak
• olyan, mint a natúrbor „aha”-pillanata

kezdőpalack: Koncz Réka – Óra. héjon erjesztés pótkerekekkel — texturált, aromás, gyönyörűen kiegyensúlyozott.

natúr rozé, aminek pulzusa van

a natúr rozé nem a megszokott medencés klisé. fényesebb, lédúsabb és gyakran komplexebb — de még mindig elég laza, hogy bárkinek töltsd.

milyen az íze: eper, görögdinnyehéj, fűszernövények, citrus, néha egy sós csavar.

miért szeretik a kezdők:

• ismerős, de megemelt
• frissítő
• közönségkedvenc
• remek ételhez

a rozé a natúrbor univerzális tolmácsa. ha izgulsz, kezdd itt.

minimál-beavatkozású klasszikusok

nem minden natúrbor vad. van, amelyik egyszerűen tiszta, minimál és gyönyörűen elkészített — az a fajta palack, ami „normál bornak” ízlik, csak jobban.

milyen az íze: pontosan az, amire számítasz, csak több élettel és kevesebb sminkkel.

miért szeretik a kezdők:

• nulla megfélemlítés
• semmi funk
• semmi meglepetés
• csak őszinte mesterség

ezek a borok bizonyítják, hogy a natúr nem „fura”. néha csak annyit jelent: „jobb gazdálkodás, jobb szőlő, jobb bor.”

hogyan válaszd ki az első palackod

itt a puskád:

• ropogósat és tisztát akarsz? menj a natúr fehérre
• buborékot akarsz? pet-nat
• vöröset, de nem nehezet? hűthető vörös
• valami újat, de nem ijesztőt? szelíd narancs
• valami ismerőset? natúr rozé vagy minimál-beavatkozású klasszikus

kezdd egyszerűen. maradj kíváncsi. válts szintet, amikor készen állsz.

a kezdő sor (a starter packed)

a hat kategória még egyszer, egy helyen:

• friss natúr fehérek — a legbiztonságosabb belépő
• pet-nat — buborék személyiséggel
• hűthető vörösök — lédús, fényes, kevés tannin
• szelíd narancsborok — textúra káosz nélkül
• natúr rozé — ismerős, csak jobb
• minimál-beavatkozású klasszikusok — tiszta, egyszerű, őszinte

az egyetlen dolog, ami maradt

a natúrbor nem vizsga, amin megbukhatsz. beszélgetés, amihez csatlakozhatsz — nyitottan, kíváncsian, nem félve másképp látni. egy palack után már nem azt kérdezed, „érted-e”, hanem hogy melyiket bontsd következőnek.

a kultusz nyitva. beszállsz?

A ByTheWay alapítójaként Andrea egy boutique natúrbor-márkát és kurált platformot épített, amely Magyarország legizgalmasabb kis tételes borászainak szól — független termelőknek, akik hiteles, manipulálatlan borokkal dolgoznak.

A márka szellemisége egyetlen sorban él: „Natural wine. Unfiltered people.” Az a meggyőződés, hogy a legjobb borok egy hely és egy ember ujjlenyomatát hordozzák — és hogy a mögöttük álló történetek legalább annyit érnek, mint ami a pohárban van. Márkaépítő háttérrel Andrea ezt a filozófiát minimalista esztétikával, átlátható kommunikációval és azzal a makacssággal párosítja, hogy a bort soha ne öltöztesse másnak, mint ami.

A Balaton formálta, ahol felnőtt, és Budapest inspirálja; a személyiséggel bíró borokhoz vonzódik — vörös, natúr és kicsit vad —, meg a hozzájuk járó jó társasághoz és éjszakába nyúló beszélgetésekhez. A ByTheWay Wine mindezt egy helyre hozza: natúrbor, jó étel és hiteles élmények, egy kurált térben.

A mottója mondja el a legjobban: „Maradj kíváncsi, maradj nyitott, és kóstold tovább az életet.”

Hanyecz Andrea XpatLoop.com-nak adott interjúja alapján.